Januárban kezdődött, és január előtt meg az azt megelőző időszakban. Amikor a kórház és a fizikai gyengeségem miatt a lépcsőzés és a napi 5 percnyi séta is sok volt, izzadás és heves mély légzések nélkül sosem tudtam abszolválni. Amikor a tápláló ételek lassan...
A dokitól mindig időpontot kérek, hiszen csak a papírt kell kiállítsa a következő – most már utolsó hónap betegszabadságomhoz. Mindig engem rak elsőnek. A kicsi váróteremben szerencsére van elég ülőhely, van, aki a pszichiátriára vár, mások az ortopédiára. Egy...
Az utóbbi időben magamba fordultam. Főképp ott kerestem valamiféle választ arra, hogy mi is történik. Mert már megint történt. Én Dudornak nevezem, ennél rosszabb kicsengést nem is kaphat számomra egy szó. Dudor, kicsi, körmömnyi amikor észreveszem, és tudom, hogy ez...
Egy hete. Nem akartam dobpergést, mert nem hittem el, hogy valóban hazajöhetek. Az arab doki (aki egyáltalán nem biztos, hogy arab, csak én látom annak, de sosem kérdeztem rá tőle) hazajött a szabadságból. Amíg se ő, se Kotz nem voltak, egy kedves csupaszív doki...
Köszönöm kérdésed. Nem, igazából nem köszönöm kérdésed, mert erre válaszolnom kell, várod. Csak nem tudom hogy mit. Legyek óvatos veled, és mondjam hogy gyógyulgatok? De erre te azt hiszed, hogy akkor minden rendben van, hiszen kimondtam a varázsszót, hogy gyógyulás....
Két és fél hét telt el a műtéttől. Egy hétre rá kiengedtek a kórházból. örültem is neki meg nem is. Örültem, mert még a kórházi reggel tele erővel ébredtem, mosakodtam mosdókesztyűvel, kiválasztottam azt a ruhát, ami elég praktikus, hogy fel tudjam venni, de elég...
