Blog

Ma, hamvazószerdán ez jött velem szembe: MŰANYAGBÖJT. Lássuk, akkor most 40 napig tartson a böjt, bízva abban, hogy ez épp elég idő lesz arra, hogy megérezzem a számban az undor ízét és lejártával is tartson bennem a böjt.

A dokitól mindig időpontot kérek, hiszen csak a papírt kell kiállítsa a következő - most már utolsó hónap betegszabadságomhoz. Mindig engem rak elsőnek. A kicsi váróteremben szerencsére van elég ülőhely, van, aki a pszichiátriára vár, mások az ortopédiára. Egy...

Az utóbbi időben magamba fordultam. Főképp ott kerestem valamiféle választ arra, hogy mi is történik. Mert már megint történt. Én Dudornak nevezem, ennél rosszabb kicsengést nem is kaphat számomra egy szó. Dudor, kicsi, körmömnyi amikor észreveszem, és tudom, hogy ez...

Egy hete. Nem akartam dobpergést, mert nem hittem el, hogy valóban hazajöhetek. Az arab doki (aki egyáltalán nem biztos, hogy arab, csak én látom annak, de sosem kérdeztem rá tőle) hazajött a szabadságból. Amíg se ő, se Kotz nem voltak, egy kedves csupaszív doki...

Köszönöm kérdésed. Nem, igazából nem köszönöm kérdésed, mert erre válaszolnom kell, várod. Csak nem tudom hogy mit. Legyek óvatos veled, és mondjam hogy gyógyulgatok? De erre te azt hiszed, hogy akkor minden rendben van, hiszen kimondtam a varázsszót, hogy gyógyulás....

Két és fél hét telt el a műtéttől. Egy hétre rá kiengedtek a kórházból. örültem is neki meg nem is. Örültem, mert még a kórházi reggel tele erővel ébredtem, mosakodtam mosdókesztyűvel, kiválasztottam azt a ruhát, ami elég praktikus, hogy fel tudjam venni, de elég...

Az ablakon túl, a kertben gyökerezik, de az alakomhoz susog be a nagy gesztenyefa. A harmadik emeleten, az ablak felőli ágy, számszerint a kettes az enyém. Minden évben van egy nagyon meghatározott pillanat, mikor megérzem, hogy eljött az ősz. A napfény, ahogy ráveri...

A támogatásnak megannyi módja van. Épp, mint az imának: ahány ember, s az ahányfajta hangulatában van, úgy kér, vagy mond hálát. Hétfőn délre összegyűlt a pénz, estére már a másfélszerese. Kedden, szerdán még folyamatosan tódult felém, csütörtökön és pénteken...

TEJÓÉG! - és ez az érzés konstans ismétlésben az első 48 órában. Ez a TEJÓÉG először a nem hiszem el, hogy az emberek ennyire segítőkészek - érzése, aztán átment a mérhetetlen tiszteletbe az emberiség, a kis-és nagyközösség nagyságában való tiszteletbe, aztán meg...

Kezdem feldolgozni azt, ami történik körülöttem, talán most már egy kicsit írni is tudok róla. Most épp földrajzilag a Hargitán vagyok, egy táborban, ahová minden évben eljárunk a családdal. Nem akartam lemondani, mert épp erre van szükségem: a családdal lenni úgy,...