Egy hete. Nem akartam dobpergést, mert nem hittem el, hogy valóban hazajöhetek. Az arab doki (aki egyáltalán nem biztos, hogy arab, csak én látom annak, de sosem kérdeztem rá tőle) hazajött a szabadságból. Amíg se ő, se Kotz nem voltak, egy kedves csupaszív doki nézett rám naponta. Ő viszont nem volt ott a műtétemen, így nem is nagyon mert döntéseket és következtetéseket levonni az állapotomról. Az biztos, hogy a második műtétem után is elég sokat váladékozott a sebem. Gyulladásgyanús állapot. Két antibiotikummal biztosítottak be. Naponta kötözött, naponta taliztunk. A sebem meg szemmel láthatóan nem gyógyult, nem is rosszabodott, de mindenképp bosszantó volt a helyzet.
Aztán Arab doki hazajött, rögtön fogadott is. Így történt, hogy egy hete azt mondta vidáman: kötözni ön is tudja otthon, és van már annyi tapasztalata, hogy észreveszi, hogy ha rosszabodik a helyzet, ebben az esetben mindenképp tájékoztasson, jöjjön ismét fel. Ha javul, azt is mondja, mert szeretnénk tudni.
Épp egy hete, hogy először Bécsből Budapestre, aztán Budapestről Váradra érkeztem. Éjszaka, már a gyerekek csendesen szuszogták az álmukat, én settenkedve, csendben dőltem az otthonszagú ágyamba. Másnap reggel suli-ovi, így a reggeli ébresztés részben az enyém volt. Finoman öleltek, ujjongva nézték a furcsa merevítő párnámat. Béke volt. béke van.
Antibiotikumon vagyok, lassan, nagyon lassan tologatom egyre ki a határaimat, vissza az általam megszokott normálisba. A sebem egyelőre nem termel váladékot, de törékeny virág ez az állapot, fel vagyok készülve arra, hogy egyik napról a másikra változhat.
És két finom dolog:
Az egyik a KÉP, amire licitet indított Bánffi-Benedek Andrea, az ő munkája, nekem ajánlotta fel, és ma került a falamra mementóként hogy mennyien szeretnek és gondoskodnak rólam.
A másik pedig egy levélváltás még az AKHs plasztikai sebésznővel történt. A múlt vasárnap, épp vártam a WPK-ban a napi rutinos kötözésemet, amikor belibbent ez a csupa erő, csupa életkedv doktornő az ajtón. Sietett ugyan, és nekem pár másodpercnyi idő kellett míg az AKHból átrakom a WPK környezetébe, de felismertem. Aztán írtam neki egy emailt, hogy mennyire hálás vagyok neki azért, amilyen, és amit velem tett. Ha lehet ilyent mondani, akkor egy nagyon mély és pozitív helyi érzéstelenítős műtétem volt vele. Ezt köszöntem meg. A tegnap este válaszolt: ha Bécsben vagyok, találkozzunk, lássa miben tud még segíteni.
Szó nélkül maradtam. Azt vártam, hogy HA válaszol, akkor megköszöni a kedves levelem. De erre, hogy talákozzunk, és beszéljünk, hogy miben tud MÉG segíteni, na, erre nem számítottam.
Október elején megyek kontrollra.