Az otthonoktatásból most mindenkinek része van. Új helyzet, tele kihívásokkal és a legnehezebb talán mégis az, hogy saját utat kell ebben megtalálni. Megkérdeztem egy otthonoktató édesanyát, aki már évek óta, saját döntésből otthon tanul a három gyerekével, hogy náluk ez hogyan működik. A cél nem a kioktatás. A cél az, hogy lássunk példákat, merítsünk erőt belőle és ne féljünk hibázni útközben.
Mi volt a legnagyobb kihívás számodra az elején?
Saját magam ☺ Hogy elfogadjam, hogy nem vagyok tanár, a gyerek pedig nem diák. Hogy ne akarjak tanárosdit játszani. A szülője vagyok, aki átad neki valamilyen tudást, és ez egy örömteli és élvezetes feladat. És mindenekelőtt teljesen természetes feladat, ne gondoljam azt, hogy nem vagyok rá képes, mert nincs szakképesítésem. Amikor megtanítjuk öltözködni, sütit sütni vagy fűrészelni, nem gondolkodunk azon, hogy van-e hozzá képesítésünk. Bárki, aki valakinél jobban tud valamit, átadhatja a tudását a másiknak.
Mennyi idő kellet számotokra míg kialakult a napirendetek?
Néhány hét kellett az akkor 2. osztályos gyermekkel, de azt hiszem, rövidebb idő is elég lett volna, ha több időt fordítok a napirend kialakítására.
Mi a napirend?
Az a kezdeményezés, hogy legyen egy órarend, mint az iskolában, már az elején csődöt mondott. Se a gyereknek, se a felnőttnek nem volt jó. Fölösleges frusztrációt okozott mindkét oldalon. De ismerek olyan családot, akiknek csak ez tudott keretet adni.
Mi megállapodtunk, hogy naponta kétszer leülünk tanulni. Én döntöm el, mikor, mert én látom, hogy hogy tudom a napi teendőkkel összeegyeztetni, de cserébe nem nyüstölöm őket egész nap, hogy „tanuljál már”.
Hétfőtől péntekig a főbb tantárgyakat tanuljuk (matek, magyar nyelv és irodalom, idegen nyelv), hétvégén pedig azokat a tárgyakat, amikből láttam az iskolai órarendben, hogy csak heti 1-2 van (környezetismeret, informatika, szövegértés stb.).
Nagyon fontos, hogy kipihenten indul a nap. Nem kell korán kelni, és ezzel már agyilag sokkal befogadóbb állapotban indulunk neki a tanulásnak.
Általában van egy délelőtti tanulási blokk, és egy délutáni. Vizsgák előtt vagy a felső tagozatos gyereknél nyilván beiktatunk plusz tanulást. De nem sokkal többet.
A nem tanulással töltött időben sokat kell segíteni a házimunkában, a ház körüli teendőkben. Mivel otthon vagyunk, és kipihenten kezdjük a napot, nem kifogás, hogy „szegény gyerek egész nap az iskolában ül, hadd pihenjen délután”. Ez jó alkalom arra, hogy praktikus ismereteket szerezzenek, ami nekik is magabiztosságot ad társaságban, táborban, egyéb élethelyzetekben, illetve nem túlzok, ha azt mondom, hogy a tananyag legalább felét így meg lehet tanulni. Pl. sütésnél mértékegység átváltás, mosogatás közben Anyám tyúkja felmondása, bevásárlólista írásával írás gyakorlás, stb. Ez igényel a szülő részéről némi szemfülességet, pl azzal a gyerekkel íratni a bevásárló listát, aki épp írni tanul, ha nem megy neki a j-ly, szándékosan tenni bele olyan szavakat, akkor is, ha nem kell épp megvásárolni..stb. Tehát didaktikai helyzet spontán is adódik, de a szülőnek érdemes keresnie és teremtenie is ilyeneket ☺
Röviden összefoglalva:
- délelőtt: reggeli, házimunka, egyéb teendők, tanulás – a sorrend persze változó, mikor mit hoz az élet
- ebéd
- délután: házimunka, egyéb dolgok, tanulás
- este: ami jön… tanulni már nem szoktunk, csak ha muszáj, mert úgy látom, nem olyan hatékony
Ez a hét minden napján. Hisz innentől a tanulás életforma, nem munka. Ezzel a tempóval, ill a hétköznap főbb tantárgy, hétvégén kisebb tantárgy – beosztással gond nélkül lehet tartani az iskolai tanrendet.
Hogyan állítasz fel szabályokat?
A napirend kialakítása sokat segített. Életkorukból adódóan az “alku” mint didaktikai módszer mindig jól jön. Tehát egy olyan megegyezés, ami mindenkinek jó, és egyenrangú félnek érezheti magát benne a gyerek.
Pl. ha átveszed a szorzótáblát a kisebb testvéreddel, neked nem kell matekot tanulni. Nyilván ezzel az idősebb is gyakorolja a szorzótáblát, tehát az ő tanulás-adagja is megvan.
Pl.2. : Ha segítesz lekvárt főzni, és kiszámolod, hogy a 20 literes lábosban lévő lekvárhoz hány 375 ml-es üveget készítsek elő, akkor ma már nem kell több matekot tanulni. A gyermek matekkal és mértékegység átváltással foglalkozik, ami éppen tananyag lenne, én pedig megelégszem azzal, hogy csak egyetlen feladatot csinált meg a témában.
Végső soron pedig az a tény is segít, hogy a szülei vagyunk, tehát mint az élet más terén is, itt is el kell fogadja a döntésünket. Az nem lehet alku tárgya, hogy tanuljunk-e, de az igen, hogy mit. Ha látom, hogy nincs kedve tanulni, felajánlom, hogy válasszon ő tantárgyat (esetleg 3-4-ből lehet választani, hogy ne mindig a rajzot válassza…). Az nem lehet alku tárgya, hogy meg kell tanulni szorozni, de választhat hozzá online játékot, vagy lehet nagypapa ölében ülve skandálni, nem muszáj a könyvből.
Azt hiszem az a legfontosabb, hogy mi felnőttek lássuk, hova akarunk eljutni (pl. tanuljon meg szorozni), de a „hogyan”-ban legyünk rugalmasak.
Hogyan határozod meg, hogy mit tanuljanak a gyerekek?
Alapvetően az iskolai tankönyveket követjük, mert a vizsgákon a könyvben lévő tananyagot kérik számon, ill. a szülőnek is támpontot ad. De elég rugalmasan kezeljük. Pl. ha látom, hogy jól megy neki egy feladat, nem csináljuk meg a munkafüzetben az összes feladatot, lazán továbblépünk. Ha nem megy neki olyan jól, vagy az a feladattípus nem jön be neki, akkor keresünk online játékot, vagy én kitalálok valamit.
Milyen tanácsot adsz egy teljesen pedagógusi tudás és tapasztalat nélküli szülőnek a mostani, iskolamentes periódusra?
- Ne akarjon tanárosdit játszani. Ő továbbra is szülő és a gyereke a gyereke. Ez nem hátrány, hanem előny!
- Ne gondolja, hogy ő nem képes megtanítani a gyerekét, mert nincs képesítése. Gondoljon más élethelyzetekre, amikor átadott valamilyen tudást, és nem gondolkodott azon,hogy ezt neki „lehet-e” vagy képes-e rá.
- A tanulás hatékonyságát nagyban növeli, ha a lehető legtöbb érzékszervünkkel megtapasztaljuk a tananyagot. A kerületmérésnél centivel valóban megmérjük a szobát, a betűtanulásnál saját testünkből formázunk betűt, a történelmi csatát eljátsszuk, a j-s szavakat pirossal írjuk, az ly-osat kékkel stb. Tehát hallani-látni-tapintani-kóstolni amit csak lehet.
- Segítsünk egymásnak, akár online, amelyik szülő valamilyen tantárgyban jó, magyarázzon a többieknek is.
- Keressünk jó, használható online oktató játékokat! Sokat segítenek. Pl. okosdoboz.hu, learningapps.org
- Hagyjunk esélyt az önálló munkára! A gyerekek nem feltétlenül igénylik, hogy mellettük üljünk tanulás közben, és meglepően jól tudnak autodidakta módon tanulni. Elég, ha a keretet megadjuk, pl. tanuld meg a római számokat. Van, aki kinyitja a könyvet, van, aki online utána néz, és van, akinek eszébe jut, hogy látott már múzeumot, és azon olyan volt, és lerajzolja.
- Legyünk rugalmasak: ha erdőben sétálunk, de az erdő élővilága éppen a tankönyv végén van, akkor vegyük előre, és beszéljünk arról. Ha a soron következő betű a „B”, de a gyereket érdekli a „K”,mert az van a nevében, vegyük azt.
- Használjuk ki az élet adta lehetőségeket! Keressük a tanulási lehetőséget tudatosan a mindennapokban, persze ezt elég ha magunkban tudatosítjuk, nem kell hangsúlyozni, hogy most didaktikai céllal kell kiszámolni, hogy mennyi jár vissza 100 lejből.