Oldal kiválasztása

Az erdélyi magyarokat napi szinten megkeseríti a román nyelv. Persze, nem mindenkire érvényes ez az állítás, de sokan vannak olyan helyzetben, hogy többször kell szégyenkezniük, amiért nem beszélnek jól románul. 

Az a magyar gyermek, akinek voltak román játszótársai, sokkal szerencsésebb helyzetben van, mint akinek nem volt. Nekem voltak játszótársaim, akik félig románok, így általuk rám ragadt a nyelvtől való nem-irtózás. 

Az első kifejezések
Kicsi voltam, amikor megtudtam, hogy az utcánkban az egyik nénihez érkezik két kislány, akik az ő unokái. Mindig láttam őket menni az utcán, és ők is láttak engem a kapuban, ahogy játszom a húgommal. A lányok egy nap megkérdezték a mamájuktól, hogy elengedi-e őket hozzánk. A mama természetesen elengedte őket. Eljöttek hozzánk, hoztak nekünk csokit, cukorkát. Magyarul beszéltek velünk, és nagyon barátságosak voltak. 

Nem szabad!
Az udvarunkban akkoriban is tartottunk kiscsirkéket, mint most. Az egyik lány mindig utánuk szaladt, mert meg akarta őket simogatni, annyira aranyosnak tartotta őket. Anyukám ezt látván, azt mondta neki: nu-i voie. Kénytelen voltam megkérdezni tőle, hogy az mit jelent. ‘Nem szabad!’- közölte. És így tanultam meg ezt a kifejezést.

Kapcsold ki a tévét, mert álmos vagyok!
Az egyik nap anyukámmal beszélgetett a kapuban Irénke néni, a két kislány mamája. Gondoltam, én is odamegyek, halljam, hogy mit beszélnek. Nagy kacagva mondta Irénke néni, hogy az este Iza, az egyik kislány parancsolta: Stinge televizorul că mi-e somn! Ugyancsak megkérdeztem anyukámat, hogy ez mit jelent, és hál’istennek, kielégítő választ kaptam.

Kéééérleeeek!
Egyszer csak észreveszem, hogy Iza, az álmos lány ,,durcás’’ kedvében van. Nem szólt senkihez sem. Megkérdeztük tőle, hogy mi a baj, de nem válaszolt. Irénke néni folyamatosan unszolta, mondogatva neki azt, hogy Te roooog! A nyelvtanulás vágya ismét felébredt bennem, és megkérdeztem, hogy mit jelent az, hogy te rog. Azt jelenti, hogy kérlek – tudtam meg a mamától.

Takony, takony
A két lánnyal – nevezem nevén őket: Izával és Kingával – nyuszisat játszottunk. Gazt ettünk, ugráltunk, nyusznyuszoltunk. Nálam a nyusznyuszolás másképpen történt. Selypítve akartam mondani, és azt kiabáltam, hogy ‘mucs-mucs, mucs-mucs’. Kinga nagy kacagásba kezdett. Értetlenül álltam, hogy mi furcsát mondtam. Akkor tudtam meg, hogy a muci románul taknyot jelent. Hát ezek a selypítős nyulak csak taknyolni tudnak… Ez még rímelt is haha.

Elsírtam magam román órán
Az általános iskola kalandjait már nem tanító nénivel éltem át, hanem különböző tanárnőkkel és tanárokkal, köztük román anyanyelvűekkel. Az ,,elsőrendű’’ román anyanyelvű tanárnőnk a romántanárnőnk volt. Na, gondoltam, most jön, ami nem volt. Mostmár nem fog nekünk senki fordítgatni, mint a tanító néni. Ha megérted, jó, ha nem, ez van, a te bajod. 

Ez a doamna mindig compuneréket kért tőlünk. Az első fogalmazást A három kismalac meséje alapján kellett megírjam. Nagyon izgultam, ugyanakkor örültem, hogy ilyen feladatot kapunk. Meg is csináltam nagy szorgalommal. Beadtam a doamnának a compunerét, és kiértékelte. Láttam, hogy tele volt pirossal. Teljesen elképedtem. Rámjött a sírás. Megkérdezte a tanárnő, hogy miért sírok. Elmondtam neki, azért, mert nem tudok románul, pedig akarok tudni. Nagyon megértő és kedves asszony lévén, motiválni próbált engem, hogy ha akarok, igen is képes leszek megtanulni románul.

A kápácsitátéra tanulás
Nyolcadik osztályban tudatosult bennem, hogy jobban meg kell tanulnom az állam nyelvét, hogy a vizsgán nagy jegyet szerezzek, s így bejuthatok egy erős licibe. Abban a tanévben önként csináltam sok fogalmazást, egyre több hírműsort, videót néztem, olvastam román weboldalakat, szóval mindent megtettem, hogy jobban elsajátítsam a román nyelvet. Az egész nyelvtanulási folyamatot nem teherként, hanem szórakozási lehetőségként fogtam fel. Közben megtanultam a comentáriukat, amiket az iskolában kért a tanárnő. A vizsgán nagy meglepetésemre nagyobbat írtam románból, mint magyarból, ami számomra kicsit deprimáló volt, hiszen magyarból nagyobb jegyre számítottam. 

Én mint román-magyar szótár
A jelenlegi osztálytársaim nem annyira tudnak románul, ezért a romántanárnőmnek én vagyok a tolmács, azaz lefordítom neki, mit kér az osztály (teszt halasztása, film megnézésének engedélyezése stb.), illetve lefordítom az osztálytársaimnak a tanárnő szavait, ha esetleg nem értenék. 

Mellesleg van egy magyarországi ismerősöm, akit érdekel a román nyelv, és néha egy-egy kifejezést tanítok neki.

Ne irtózz a romántól!
Ne úgy fogd fel, mint egy plusz tantárgyat. Ha játékosan tanulod, és élvezettel, akkor garantált a siker. Ha csak tudod, az egyes kifejezéseket asszociáld különböző helyzetekkel, mert így könnyebben jegyzed meg. Jó, ha el tudsz boldogulni az országban úgy, hogy jól beszéled a románt. Nem kell tökéletesen ismerd a nyelvet, elég ha megérteted magad, csak ismerd a szavakat, és használd őket a megfelelő kontextusban! Nem árt, ha ismered a román nyelvtant, hisz az is sokat segíthet.

Ha esetleg egy olyan emberrel találkozol, aki folyton beleköt a romántudásodba, ne háborodj fel, csak ennyit mondj neki: beszélj úgy magyarul, mint ahogy én románul!

Kívánok sikeres románnyelv-tanulást! 🙂

Mult succes!

 

(Szerk. megj.: Dani 18 éves, most ír először blogbejegyzést. Az Unikornis nyelvi tábor és olimpián, a verseny utáni délután választható program a blogírás. Annyit mondtam csak el, hogy érdemes személyes megközelítést választani, erre Dani egy óra múlva ezzel a gyöngyszemmel simogatta meg a lelkem. Remélem a tiéd is.)