Ma feladtam reggel.
Aztán rájöttem, hogy Isten nincs.
Mégis van Isten, csak nem érdemes Vele vitatkozni.
Kérni sem érdemes Tőle.
Nincs Isten.
Olyan Isten nincs, aki ennyire szívat.
Lehet, hogy van Ördög?
És az szívat?
Az szívat.
Akkor mégis van Isten, de az Ördög a szivatós, Isten az a csendesebbik fajta.
Aki kivár.
Mire vár?
Beavatkozhatna. Kéne, erősen.
Vagy akkor csak hívjon Magához.
Mennék.
Inkább, mint így maradjak.
Délelőtt már újra volt Isten, és voltam Én is.
Nagy É betűvel.
Csak Isten kicsinek olvassa.
Úgy is írja.
Sérelmek. Beugrott.
Azokat engedni kellene, feldolgozni.
Bocsánatokat kérni.
Délre egynek sikerült.
Bocsánatot mondtam.
De délutánra megint felszívódott Isten.
És vitte az erőmet is.
Amitől élnék.
Így nem lehet élni.
Meghalni sem.