Oldal kiválasztása

Januárban kezdődött, és január előtt meg az azt megelőző időszakban. Amikor a kórház és a fizikai gyengeségem miatt a lépcsőzés és a napi 5 percnyi séta is sok volt, izzadás és heves mély légzések nélkül sosem tudtam abszolválni. Amikor a tápláló ételek lassan ülepedtek le a has tájékomra, szép, cirádás narancshéj mintákat rajzoltak a combomra. Egy félévig. Újév – valami fogadalom mocorgott bennem, ami a testmozgást meg a jó ételeket állította volna fókuszba, de a mocorgáson kívűl nem nagyon akart igazán, hevesen megmozdulni. Egészen január közepéig, amikor mennyei üzenet érkezett a facebookon egy hirdetés formájában. Veganuary van, vagyis vegán január. Iratkozzak fel, és napi rendszereséggel fogok motiváló emaileket kapni arról, hogy mit ehetek és mit nem. Semmi állati eredetűt, úgy is hívják, hogy növény alapú táplálkozás.

Élveztem. Minden nap izgalmas és teljesíthető kihívással szembesültem az étkezés terén. Eltelt egy hónap, megköszönték az együttműködést, én pedig folytattam. Eltelt másfél, aztán kettő. Sajtot eszek, mértékkel. A húshoz nincs gusztusom. Vasárnap ettem, családdal mentünk ki egy gyorsétterembe, gondoltam lejárt már a fogadalom, nem lógok ki a húsevős sorból. Egész estig fájt a fejem, a gyomrom leterhelt, én pedig valahogy nem éreztem a világban a helyem. Úgy éreztem, hogy megcsaltam valakit.

Ott az étteremben, mondhatni ünnepi sültkrumpli szagban a gyerekekkel találtuk ki, hogy mi legyen a böjttel. Ők kiiktatnák a vackokat az étrendből – nagyszerű! – mondok magamnak dagadó büszkeséggel a két csemetém felelősségvállalása iránt (egyik 6, másik 8 éves). És nekik most tényleg nagy szó, hogy képesek lemondani. Némi anyai szkepszis van bennem azért, de majd a sarkamra állok, ha mind a kettő épp hisztirohamba üt ki, hogy márpedig a kedd a gyorskaja napja, olyankor csípőscsirkeszárny és sültkrumpli dukál minden egészséges kisgyereknek. Erős leszek, és kitartok és nem hagyom elgyengülni a gyerekeket ebben a vállalásukban- ígérem és fogadom.

És ma, hamvazószerdán úgy érzem, hogy ez nem elég. Nekem nem elég, ha nincs gyorskaja. Amit a veganuary-ból megéreztem és nem akarom elfelejteni az épp az, hogy  a világot egy nagy kerek egésznek kell tekintenem, ahol minden összefügg mindennel. Nem a húst és nem az állati eredetű ételeket ítélik el, hanem azt a hozadékot, ami a fogyasztásukól, termelésükből (nem írtam el, termelésre és nem tenyésztésre gondolok) fakad. Hogy fogyasztunk, fogyasztok, erkölcstelenül.

Ma, hamvazószerdán ez jött velem szembe: MŰANYAGBÖJT. Lássuk, akkor most 40 napig tartson a böjt, bízva abban, hogy ez épp elég idő lesz arra, hogy megérezzem a számban az undor ízét és lejártával is tartson bennem a böjt.