Kezdem feldolgozni azt, ami történik körülöttem, talán most már egy kicsit írni is tudok róla.
Most épp földrajzilag a Hargitán vagyok, egy táborban, ahová minden évben eljárunk a családdal. Nem akartam lemondani, mert épp erre van szükségem: a családdal lenni úgy, hogy közben olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik nem feltétlenül tudnak arról, hogy mekkora közösség milyen célért mozog. Tudok figyelni a vallási, művészeti diskurzusokra és a fejemből néha kiszállva még normális emberi beszélgetésekben is részt veszek.
Itt fizikailag, általatok a virtualitásból érzem a megtartó erőt.
Sokan kérdeztetek az időfaktorról, hogy mégis meddig kell összegyűlnie a pénznek. Jogos kérdés, és trükkös is. A klinika a műtétre az árajánlatát kedden délután küldte el nekem. Én válaszlevélben rögtön visszakérdeztem, hogy akkor előleget kell fizetni, vagy hogyan működik a rendszer? Ezt a választ kaptam (románul, lefordítom magyarra):
“Valóban, a kifizetés előzetesen történik vagy banki utalással, vagy a betegfelvételkor kártyával vagy készpénzzel, ahogy tetszik.
Ha a végleges számla (a kórházból való távozáskor) kisebb lesz az előrevetített költségeknél, akkor vagy készpénzben vagy banki utalás folytán – ahogy ön szeretné – visszakapja a különbséget. Ha a végösszeg nagyobb lesz az előrevetített költségeknél, akkor egy megadott határidőn belül a különbséget ki kell fizetnie. Ez általában akkor történik, ha a műtét során komplikációk lépnek fel, vagy az orvos más beavatkozást is indokoltnak ítél, vagy előre nem látott különleges kezelésre szorul. “
Az professzors, amikor személyesen voltam nála pedig azt mondta, hogy akár két hét múlva is tud műteni, de sajnos csak szeptember 10-ig elérhető. Azt nem tudom, hogy utána nyaralni megy vagy nyugdíjba, de az én feltételezésem az, hogy csak nyaralni. Van egy ilyen érzésem, hogy ez a doki addig praktizál, amíg fizikailag bírja, mert szenvedélye ez neki.
Amúgy megnyugtatott a professzor, hogy mivel most konkrétan nincs protézisbeültetés, az összeg nem lesz nagy. Én erre akkor ott nem reagáltam, de el tudjátok képzelni, hogy a neki nem olyan nagy és a nekem nem olyan nagy köszönőviszonyba sem kerül egymással. Nem fognak pertut inni.
Magyarán, akkor műtenek, mikor megvan a pénz.
Mit jelent, hogy megvan a pénz?
Mi három nagyon fontos forrást láttunk a pénzszerzésre:
1. Adománygyűjtés
2. Családi kassza (nagycsalád) mobilizálása
3. Kölcsön. Itt megfordult a fejünkben a bankkölcsön is, de mindenképp azt próbáltuk feltérképezni, hogy ki az a barát/ismerős, aki a saját készletéből tud kölcsön adni. Nem másért, de egy ház áráról beszélünk, amit a bevett szokás úgy mutat, hogy emberek bankkölcsönből 30 évig fizetnek vissza. Ez egy kicsit elbizonytalanított, mert mi még ilyenhez nem folyamodtunk, házunk sincs, de az, hogy hosszabb időre a változó fizetéseink mellett bankkölcsönhöz nyúljunk, egy kicsit ijesztő.
Az adománygyűjtés számomra megmagyarázhatatlan méreteket öltött. Letettem arról, hogy mepróbáljam megérteni, hogy mi történik. Csak lenyomom magamban az egómat és elfogadom. Nem könnyű meló…
A családi kassza mobilizálva, ez kb az összeg 20%-ra lesz elég.
A kölcsönre pedig már rögtön a 24-ik órában érkezett egy felajánlás. A teljes összeg FELÉT kölcsön tudnák adni, amit az ismét a TEJÓÉG! érzéssel konstatáltam. Tudjátok ez mit jelent? Azt, hogy hétfőn kérem a műtétre az időpontot egy óriásian nagyképű hozzáállással:
“Látja, Doktor Úr, ez az összeg tényleg nem nagy, akkor ha ekkora nagy világközösség része tud lenni egy ember.”