“Good heavens!” Was the phrase on my lips repeatedly during those first 48 hours. That “Good heavens!” feeling was first incredulity – what’s happening?, are people really so kind?, and then it grew into an immense respect for humanity, for communities of...
TEJÓÉG! – és ez az érzés konstans ismétlésben az első 48 órában. Ez a TEJÓÉG először a nem hiszem el, hogy az emberek ennyire segítőkészek – érzése, aztán átment a mérhetetlen tiszteletbe az emberiség, a kis-és nagyközösség nagyságában való tiszteletbe,...
I am starting to process everything that is happening around me and to feel that I can even put it into words. At this moment, I am in the Hargita Mountains in a camp that we come to every year with my family. I did not want to cancel it since coming here gives me...
Kezdem feldolgozni azt, ami történik körülöttem, talán most már egy kicsit írni is tudok róla. Most épp földrajzilag a Hargitán vagyok, egy táborban, ahová minden évben eljárunk a családdal. Nem akartam lemondani, mert épp erre van szükségem: a családdal lenni úgy,...
